Magamról

„ „Az élet útja nagyon csodálatos. Soha nem könnyű, nagyon gyakran nehéz, de tele van örömmel, reménnyel és győzelemmel.”
/Norman Vincent Peale/ ”

Sportedző édesanyám már hatévesen levitt a tornaterembe, és onnantól kezdve rendszeresen, versenyszerűen sportoltam. Az edzések és a versenyek kitöltötték az egész gyermekkoromat. Sok-sok élményt, barátokat, emlékeket szereztem ebben az időben. Nagyon sok olyan dolgot tanultam meg a sport által, ami pozitívan befolyásolta személyiségfejlődésemet. Életem részévé vált a sport, az egészséges életmód. Enélkül el sem tudtam képzelni az életemet.
Amikor tizenkilenc éves koromban választanom kellett, hogy milyen pályán induljak el, egyértelmű volt számomra, hogy sporttal akarok foglalkozni. Nagyon szerettem a gyerekeket, nem állt tőlem távol a pszichológia, pedagógia sem, így elhatároztam, biológia-testnevelés szakos tanár leszek. Jól választottam. Imádtam tanítani. Azt mondtam sokáig, ha ötször születnék, akkor is testnevelő tanár lennék. Jól megvoltam a gyerekekkel, úgy láttam, hogy ők is szeretnek engem. Fontosnak tartottam, hogy a tanítványaim érezzék, odafigyelek rájuk, foglalkozom velük, szeretem őket. Tudom, hogy a mai világban – és ez már akkor is így volt-, nehéz a tanagyag nagysága, milyensége és mélysége miatt a gyerekek személyes fejlesztésére időt szakítani. Talán nekem, mint testnevelőnek ebből a szempontból könnyebb dolgom volt, mivel ez a tantárgy eleve szabadabb.
Osztályfőnökként és testnevelőként is tanórán kívül is odafigyeltem rájuk. Amikor csak lehetett, beszélgettem velük, sok közös programot szerveztem nekik. A kezeim alatt sportoló diákokkal sosem volt gondom. Igyekeztem tantárgyamat és a sportot játékos formában megismertetni a gyerekekkel, mert a célom az volt, hogy szeressenek mozogni, sportolni. Szerették is a testnevelést, szívesen jártak versenyekre, lelkesen és ügyesen sportoltak.
Huszonhét évig tanítottam. A pedagóguspályám során is azt éreztem, ahhoz, hogy az ember ne rutinból tanítson több évtizeden keresztül, kell valami változás. Azáltal, hogy több intézményben dolgoztam, többször kellett megújulnom.

Aztán eljött egy nagyobb váltás ideje. Testnevelő tanárból sportszervező lettem, és akkor fogtam fel és éreztem igazán, hogy az iskola milyen zárt világ. Ott egy burokban élünk, a gyerekek és mi, pedagógusok is, a dolog jó és rossz értelmében egyaránt. Védve vagyunk, mert sok olyasmi nem ér el bennünket, ami egyébként igen. Másrészről viszont, csak az adott korlátok között tudunk mozogni. A váltás után úgy éreztem, kinyílt előttem a világ. A sportszervezést is nagyon szerettem. Másfél évtizedig én szerveztem városunk sportéletét (diáksport, versenysport, szabadidősport). Kreatív, érdekes, szerteágazó munka volt.

Negyven évet dolgoztam, és csak most, visszagondolva fogom fel igazán, milyen szerencsés helyzetben voltam, hogy egész életem során olyan munkát végezhettem, amit szerettem, ami a hobbim is volt. Ma már a nyugdíjasok nyugodt életét élem. Mivel szeretem az embereket, szeretek velük beszélgetni, találkozni. A párkapcsolatban, a családban, a munkahelyen is akkor érzem jól magam, ha szeretetteljes kapcsolatban vagyok. Ha hívnak, szívesen megyek, és segítek bármilyen sportrendezvényen. Már jó pár éve foglalkozom az egészséges életmóddal, ezért igyekszem az ezzel kapcsolatos ismereteimet is - bizonyos fórumokon - átadni azoknak az embereknek, akik erre igényt tartanak. Emellett rendszeresen sportolok, futok, jógaórákat tartok, és rengeteget olvasok, tanulok.

Biológia-testnevelés szakos tanárként, sportszervezőként és két gyermek édesanyjaként sok mindent megéltem, megtapasztaltam. Az elmúlt években ehhez jött még négy unoka nagymamájának ta¬pasztalata. A megszerzett ismeretek és tapasztalatok alapján ma már ki merem jelenteni, hogy a megfelelő, egészséges szokások és élet¬mód kialakítása adta nekem azt a lehetőséget, hogy még most, 69 évesen is egészséges, fitt vagyok, és jól érzem magam a bőrömben.

Érdeklődésem az élet dolgai iránt, igazából már nem sokkal a tanári diplomám megszerzése után elkezdődött. Sokféle tanfolyamot végeztem el a pillanatnyi érdeklődésemnek, szellemi fejlődésemnek megfelelően. Rengeteget olvastam, tanultam. Akkor még nem tudtam, de most már tudom, az élet egy élethosszig tartó tanulás, és én ezt már ezek szerint abban az időben elkezdtem, és azóta is folytatom.
A kezdeti bizonytalan lépések után elindult a változás, és nemsokára már egy csodás, élményekkel teli úton haladhattam. Számos személyiség-, és szemléletfejlesztő módszerrel ismerkedtem meg. Az önmagam megismerése és a változások elindítása során, szépen lassan elindultam a spirituális világ felé. Rájöttem, hogy mi, emberek csodatevők vagyunk, és nem azért élünk, hogy kiadjuk az irányítást a kezünkből, és másra hárítsuk a felelősséget. A mi dolgunk az, hogy mi alakítsuk és alkossuk saját életünket. Tudatosan, felelősséggel! Ma már tudom, hogy ha látunk egy célt magunk előtt, mindig megtaláljuk az odavezető utat. Az élet olyan ismereteket, könyveket, embereket, élethelyzeteket sodor elénk, amelyek segítenek céljaink elérésében. Ma már hiszem, hogy a jelen korban jól működő logikus, precíz gondolkodást ki kell terjesztenünk az anyagon túli világra, megértve annak a létét és a fizikaitól eltérő szabályait. Tudatosan kell alkalmaznunk napi életünkben fizikai síkon az anyagon túli erőket, így az nem misztikum lesz, hanem maga az élet.
Az olvasottakat és a tanfolyamokon tanultakat, rögtön tudtam hasznosítani magánéletemben, pedagógusi, sportszervezői és életmód tanácsadói munkám során is. Ez idő alatt kezdtem én is igazán megismerni önmagamat. Tulajdonságaimat, képességeimet, érzéseimet, álmaimat és sok mindent arról, hogyan éljem életemet, hogy egészséges, boldog és hosszú életű legyek. Mert az akarok lenni, és 100 évig akarok élni! Sok olyan dolgot tanultam meg, amiről a 16 évig tartó, iskolarendszerű tanulmányaimban nem esett szó. És arra jöttem rá, hogy az igazi tanulás csak az iskolai oktatás befejezése után kezdődik. Iskoláink elvégzése után, már csak azt tanuljuk, ami érdekel, ami leköt, ami hasznos az akkori élethelyzetünkben. Ezért ebben az időszakban már sokkal motiváltabbak vagyunk a tanulásban, és ez nagyon megkönnyíti a dolgunkat. Megtudtam a legfontosabbat, hogy „minden ember a maga sorsának kovácsa”. A sorsom, az életem, a boldogságom a saját kezemben van! Megtanultam, ha nem érzem jól magam a bőrömben, meg tudom változtatni a helyzetemet. Megtanultam, hogy ezt a változást mindig magamon, magammal kell elkezdeni. Néhány év alatt a sok-sok információ, tudás leülepedett bennem, sokat változtam, személyiségemben, szemléletemben, világnézetemben egyaránt. Kialakult a jelen énképem, világképem, ami persze ma is napról-napra, folyamatosan változik, fejlődik. Megértettem, hogy minden ember, a végtelen világegyetem intelligens megnyilvánulása.
Minden ember egyedi és megismételhetetlen. Senkinek sincs joga arra, hogy a másikat bírálja, számon kérje, uralkodjon felette, büntesse, tönkre tegye. Azt gondolom, hogy az élet egy gigantikus játék, egy illúzió, ahol mindenki saját céllal születik, saját karmát követ.
Minden embernek van egy saját hitvallása, azaz amit vall a világról, ahogy látja a világot. A Földön kb. nyolcmilliárd ember él, így ennyi hitvallás is van. Minden ember hitvallása függ az ő sorsától, ahogy éli életét, kultúrájától, hétéves fejlődési ciklusoktól, megélt élettapasztalatoktól, párkapcsolatától és nagyon sok mindentől. Ezért meggyőzni senkit sem lehet, és nem is szabad. Az élet értelme a megélés, a megtapasztalás. Az életet élni kell! Az életet csak úgy ismerheted meg, ha éled, ha élsz, ha vele áramolsz, ha vele hömpölyögsz.

Az elmúlt 40 év pedagógiai tapasztalatával a hátam mögött, valamint a 40 év magántanulmánya alapján, világossá vált előttem, hogy amire szükségünk van az egészséges, boldog, sikeres élethez, azokat nem az iskolában tanítják. Az iskolában tanult tantárgyak csak kis mértékben segítenek eligazodni a nagybetűs életben. Ezért pár éve elhatároztam, hogy egyszer majd leírom egy könyvben, szerintem mi hiányzik az iskolai oktatásból, illetve mi az, mik azok az ismeretek, amelyek még nagyon fontosak ahhoz, hogy életünket tudatosan, felelősséggel és megfelelő, egészséges beállítódással, lelkesen tudjuk élni. Olyan könyv megírását terveztem, amely érdekelhet kicsit-nagyot egyaránt. Olyan könyvnek a megszületése volt a célom, amelyből mindenki tanulhat, és kiegészítheti azt a tudását, amit az iskolai tanulmányai során szerzett.
Megszületett! Megszületett a „nagybetűs életre” felkészítő (tan)könyv! Ez a könyv az én változásom, fejlődésem eredménye. Bemutatom benne a világképemet, amely nem jó, nem rossz, csak ilyen.
Ez az én véleményem, és csak abban bízom, hogy gondolkodásra motivál másokat is. Nem az igazság számít - hiszen nincs abszolút igazság, sőt, több igazság is létezhet egyszerre-, hanem a gondolkodás, a dolgok mögé nézés, a tudatosság.

Remélem könyvem téged is gondolkodásra, cselekvésre sarkall, ami által érettebb személyiséggé válhatsz és tudatosan, felelősséggel irányíthatod életedet. Persze, csak ha te is akarod!